Interjú Jorgosz Baiával

Mit szólsz ahhoz, hogy Fiala Jánost szavazták ki a nézők a Sztárok a fejükre estek című celeb-show-ból?

Örülök neki. Egyrészt többet nem kell néznem ezt a szart, másrészt végre ismét ő vezeti a Pont FM-en a reggeli adást, ami nekem olyan, mint ébredés után a kávé és a cigaretta. Fiala gyakorlatilag az egyetlen újságíró ma, akit becsülök. Jones nagyon jó zenéket adott, amíg Fiala Afrikában meresztette a seggét, de igazi felüdülés volt ma újra hallani, ahogy élő adásban küld el hallgatókat a kurva anyjukba. Persze csak képletesen, mert az ORTT figyel, és egyből meghúzza a ravaszt, ha valamit nem ért.

Fialának most jelent meg egy könyve, Péklapát címmel. Olvastad?

Nem. Egy könyvesboltban kérdeztem ugyan, hogy kapható-e, de kiderült, hogy csak egy bizonyos könyvesbolt-hálózatnál lehet megvásárolni, olyan pedig azóta nem jött szembe. Megjegyzem, elég hülye címet adott neki, ráadásul a hozzá kitalált szlogent vagy ötszázszor elmondta a rádióban, amitől minden egyes alkalommal véres könnyeket sírok. Úgyhogy vannak előzetes fenntartásaim. Mostanában egyébként is csak pókerről szóló szakirodalmat és csillagászatról szóló könyveket olvasok.

A te első kötetednek, az Angyali üdvözletnek milyen visszhangja volt?

Gyakorlatilag semmilyen. Két recenzió jelent meg róla, az egyik a Narancsban, ez igen kedvező volt, a másikra most hirtelen nem emlékszem. Az olvasói visszajelzések is – jórészt barátok és ismerősök – pozitívak voltak, bár nagy számról itt sem beszélhetünk.

Milyen gyerekkorod volt? Ez, gondolom, gyakori kérdés a köteted kapcsán…

Nincsenek gyakori kérdések a könyv kapcsán, ez a fentiekből logikusan következik. De akit ez esetleg foglalkoztat, azoknak elárulom, bár egyáltalán nem fontos információ: boldog gyerekkorom volt. A szüleim imádtak és imádnak, ahogy én is őket. Egyetlen pofont kaptam életemben, talán 7-8 éves lehettem, amikor egy bizonyos helyzetben azt találtam mondani valakire, hogy a zsidó kurva anyját. A visszakézből rám mért büntetés akkora volt, hogy beleremegett az agyam. És bár akkor elképzelni nem tudtam, hogy a kurva szóért miért jár ekkora pofon, ma úgy érzem, hogy ez az eset életem legtökéletesebbre írt lapjain szerepel.

Mi inspirált akkor az Angyali üdvözlet megírására?

Varró Szilvia újságíró tollából olvastam valahol egy cikket a gyerekbántalmazásról, amelyben szerepelt a kötet utolsó szövege is a hatékony büntetésről. És ekkor került a kezembe a Friss tinta című gyerekvers-antológia is, ami végtelenül felbosszantott a hazugságaival, a magamutogató, súlytalan szövegeivel. A wc-n ülve lapoztam bele először, és aztán abból a helyiségből nem is került szebb környezetbe. Ezt követően kezdtem foglalkozni a kötettel. Arra gondoltam, hogy az én szinte tökéletes gyerekkorom is tele volt félelmekkel, szorongásokkal, sőt olykor rettegéssel, de nagyon sokan élnek olyanok, akikben mindez okkal alakult ki.

A kötet illusztrációját Demeter Ádám készítette. Vele hogyan kerültél össze?

Ő jó barátom volt, és nagyon tehetséges embernek tartom. A munkája nélkül ez a könyv semmi volna. Sajnos mára megszűnt közöttünk minden kapcsolat.

Miért?

jallsjfljljljlsjlajaljfalfhlhfalsfhlkshflkashflahflashflakhsflhfalhflkahsfklahfhaslfhalkfhaklshfalkshfslas
asfjklfjasfjéafjaéjfaésfljaséfjséfjaséfjaésfjaséjfaéljféajaséjfaélfjaésjfaéjféasjfaéjfaélfjaésfljasléj



Hogyan kerültek a szövegek a Prae kiadóhoz? Úgy tudom, régi barátság fűz Balogh Endréhez.

Az ok nem ez volt elsősorban, bár Balogh Endrét valóban régóta, talán már tizenöt éve ismerem. Amint elkészültek a szövegek, oda is adtam neki, mert mindig jó kritikusom volt, és egyéb szövegeim is jelentek meg korábban a Prae-ben. De Endre közel egy évig rájuk se nézett, és én ez idő alatt pályáztam a kötettel, persze sikertelenül. Végül Endre elolvasta, és némi szponzori pénz segítségével kiadta a könyvet, sőt egy viszonylag jó hangulatú bemutatót is szervezett a Merlin színházba.

Ott, ahol legutóbb az ő novellás kötetét mutatták be.

Igen. Amit otthagytam végül, bár ennek nem ő és nem is a kötet volt az oka, hanem Barta Bandika, pontosabban az ő egyik, ott elmondott fantáziája, amit meglehetősen ízléstelennek tartottam, és ami arról szólt, hogy elképzeli Endrét egy koncentrációs tábor parancsnokaként, amint a szobájában komolyzenét hallgat, néha zongorázik is, és mosolyog, amikor időnként behoznak hozzá egy megkínzott zsidó nőt. Ezen a pontján a könyvbemutatónak felálltam és távoztam, ami nem volt egyszerű, mert egy szűk sor közepén ültem. De mire kiértem az épület elé, már be is fejeződött a bemutató.

Tényleg ekkora fasz vagy, hogy mindent komolyan veszel?

Úgy tűnik, igen. Bár megjegyzem, ezen nem volt mit komolyan venni, mert semmi értelme nem volt. Endre könyvbemutatójának lett volna értelme, és én komolyan is vettem volna, ha ez a semmirekellőség nem történik.

Készülsz új kötettel?

Készülnek most új szövegek, igen, Antilógia munkacímmel. Pár embernek mutattam már az elkészülteket; közülük Pollágh Péter, aki a Prae versrovatának szerkesztője, frászt kapott. Pedig a java még csak ezután jön.